Nyári visszatekintés: episod 2

Washingtónia magoncaim három turnusban csiráztattam. Az elsőt még februárban,a másodikat május elején,az utolsót pedig valamikor a nyár közepén. A legkorábbiak gyönyörű fejlődése mára egy mutatós növénnyé változott. Hatalmas nagy tenyeres legyező leveleket hoznak. Növekedésük nagyban köszönhető a nagy cserépben történő tartásnak és a gondosan kikevert földkeveréknek. A rendszeres tápozás és sok napsütés mind jótékony hatással volt pálmáink fejlődésére.  Ez a pálmafaj a cannariensishez hasonlóan rendkívül gyors gyökérfejlődést tud produkálni,ezért célszerűbb magonc korában egyből jóval nagyobb méretű cserépbe ültetni. Próbáltam kötöttebb talajban is nevelni,de ott elmaradt a gyors fejlődés. Mindenképp laza szerkezetű talajban neveljük. Az én általam összekevert föld keverék  30% rostos mohatőzeg,20% homok,és 50% magas tápanyag tartalmú virágföld volt. Ez az arány volt a leginkább bevált arány. Azt konkrétan nem jelenthetem ki,hogy akár a filifera,akár a robusta,vagy a filibusta is gyorsabban fejlődött volna a másik fajta társánál,de az biztos,hogy mindhárom egyformán gyorsan fejlődött. Tavasszal úgy május közepén ki fogom ültetni szabad földbe szinte az összes washingtónia magoncomat. A szabad földi tartásban még gyorsabb fejlődésnek indulnak. 

Sabal pálmáimról azt írja a szakirodalom,hogy lassú fejlődésűek,és ezt a valós tapasztalatom is alátámasztja. A sabal minor magoncom tavasszal került hozzám és az óta két levelet hozott. Jó,most hozza a harmadik levelét,de nem sieti el a dolgát. Tartását illetően nyáron sok vizet kapott. Szinte mindig nyirkos volt a földje. A talajkeveréket közepesen laza,kicsit kötöttebb formában kevertem ki neki. Sokszor megtalálható patakok mellett,ezért is a melegebb időszakban bátrabban öntöztem. Levelei rendkívül szép színben pompázik. Egy levél megközelítőleg egy,másfél hónap alatt fejlődik ki.  A növény mérete most 40 cm. Télen száraz körülmények között fogom teleltetni hidegházi körülmények között. A másik sabal pálmám miből kettő darabot is dédelgetek a sabal caussiarum avagy Puerto Rico-i sabal pálma. Szinte teljesen hasonló az előbb említett pálmával. Növekedése is hasonlóan lassú,de magabiztos. Tavasszal mindkét faj szabad földbe fog kikerülni,és remélhetőleg a fejlődésük is gyorsabb iramot fog felvenni. A caussiarum is hasonló ültető közeget kapott és azonos víz felvételt. Táp oldatozni heti rendszerességgel szoktam,de télen nem kapnak tápot.  Gyökér fejlődésük közepesnek mondható. Félárnyékos helyen tartottam,napi két óra közvetlen napsütés mellett. Ezt nagyon szerették. Levelei szép hamvas kék árnyalata is ezt bizonyítja. Szabdaltabb leveleket remélhetőleg jövő nyár vége felé márt láthatok,de ehhez mindenképp szabadföldi tartásra lesz szükség,és persze rendszeres gondozásra. Egész nyáron üvegházban voltak tartva,ezért nincs tapasztalatom arról miképp viselik a tartós száraz levegőt a levelei. 

Brahea armata "silver" avagy Mexikói kék pálma. Na ezek sem sietik el a növekedést. Nyári mérlegük két és fél levél. Persze egy magonchoz képes ez jónak számít. levelei színe már most szép kékes árnyalatban mutatkoznak. Viszont a színe nem a levélben ,hanem a levél felületén található porszerű anyagnak köszönheti. Ha megdörzsölöm a leveleit a kezem fehér ,a levél pedig zöld lesz. Véleményem szerint a sivatagi körülmények erős és intenzív napsugárzásainak hatására kékülnek be. Mikor árnyékban voltak hetekig a leveleik zöldesebb árnyaltot vettek fel,majd mikor kiraktam közvetlen napsütésnek,szép lassan elkezdtek kékülni. Az ültető közegükbe kevertem homokot,követ. Nyáron bátran öntöztem őket,és láthatóan szerették. Gyökérfejlődésük közepesen lassú. 

Nannorrhops ritchiana  ismertebb nevén Mazari pálma. Saját csiráztatás eredménye. Jelenleg négy darab csirázott ki. A többi magjaim elfekvőben vannak. Remélem azért még kibújik pár darab. Mára kétleveles magoncokká fejlődtek. Ahhoz képest hogy július vége felé csiráztak ki a magok szépen haladtak a növekedésben. Leveleik erősek,merevek. Általánosan hasznát földkeveréket kaptak. Tápozni nem tápoztam még őket. Legkorábban a tavasszal kapnak . Gyökérfejlődésük közepesen gyorsnak mondható. Gyökérzetük már ilyen kis korban is fejlett. 

Trahycarpus nemzetségnek több fajtáját is van szerencsém nevelni. Ezek közül csak a manipurt nem csíráztattam.  A kicsírázott trahy magoncaim között van fortunei,wagnerianus,és lassan kibújnak ezek hibridjei is. A magoncok fejlődése lassú. Leveleik papir vékony vastagságúak,de ez teljesen normális. Leveleik viszont gyönyörű szép zöldek. Pár magoncom már hozza a második levelét. Gyökérfejlődésük hasonló a phoenix dactyliferáéhoz. Viszont még alig jelennek meg az oldal gyökerek,márt zölden pompázó 3-4 cm-es leveleket hoznak. 

Trahycarpus fortunei magonc élete megkezdését követően kiváló túlélési képességeit bebizonyítva halad a felnőtté válás felé. Átültetést követően szinte megtorpanás nélkül fejlődtek tovább. Jelenleg egy 0,4-les 18 cm magas műanyag cserepekben(0,5les üdítős flakon) fejlődnek a karógyökérzetüknek helyet adva. Tavasszal irány a szabad föld. Persze a szabad földes nevelés a kezdetekben úgy fog kinézni,hogy egy fólia sátor lesz építve,és ez alatt fognak fejlődni,megvédve őket az időjárás zord körülményeitől. Idősebb korban úgy 3-4 év múlva már a szabad ég alatt fogják kiállni a évek múlását.

Az idősebb magoncaim fejlődése viszont rendkívüli sebesség mellett idény június óta 5-6 levelet hoztak. Igaz ez csak a fortunei magoncokra vonatkozik. A manipus kenderpálma csak három teljes levéllel ajándékozott meg. A wagnerianus pedig csak három hete van nálam de már kitolt egy teljes levelet.

Trachycarpus fortunei

Trachycarpus manipur 

Trachycarpus Wagnerianus